HTML doboz

Friss topikok

  • András Horváth...: Olvastam az irasod teso. Nagy koponya vagy sok dolognak leirttad a lenyeget a mukodeset ennek a vi... (2015.09.13. 22:21) Kubiszyn Viktor: Szavak a színpadon

2012.04.24. 18:34 drognaplo

Istent nem kellett kihúzni a mondatból (prae.hu)

Címkék: interjú

 

Interjú Kubiszyn Viktorral

"A narkós az narkós marad" - állítja Kubiszyn Viktor, aki Drognapló című dokumentumregényében őszintén megírta drogkarrierje 15 éves történetét. Viktorral a könyv kapcsán traumákról, terapiáról, hitről, drogokról, számvetésről, tisztaságról, és az írásról mint szolgálatról beszélgettünk. 
 

 

PRAE.HU: Drognapló címmel megírtad a drogkarriered 15 éves történetét. A regény kapcsán eszembe jutott egy idézet Dosztojevszkij Feljegyzések az egérlyukból című regényéből, ami szerintem igaz lehet a Te könyvedre is: "Ez már nem is irodalom, hanem vezeklés."

Lehet, hogy vezeklésnek tűnik, de a Drognapló inkább számvetés jellegű számomra. A vezeklés állandó bűntudatot feltételez, és nekem a drogokról való leállás és a megtérés egyik kulcsmomentuma a bűnbocsánat megélése volt. A könyv megírását éppen ezért nem tartom spirituális értelemben vett vezeklésnek, ez egy dokumentumregény. Dosztojevszkijt egyébként nagyon szeretem, de az az állandó szenvedés, amit ő normává tesz, számomra nem lenne élhető.

PRAE.HU: A könyv kapcsán a trauma és a terápia is eszembe jutott, mint hívószó. 

A könyvben szereplő élmények, szituációk, állapotok jelentős részét már végigvettem a terápián. A múltidézés és az értelmezés szempontjából a regényírás ennek a megismétlése volt. Persze az írás során voltak olyan részek, amik a terápián kimaradtak, de ezek sem voltak traumatikusak. Önismeret, folyamatos önvizsgálat és önreflexió szükséges ahhoz, hogy tiszta maradjak, és ennek része volt az írási folyamat is. A Drognaplót gyakorlatilag megrendelésre írtam, ami nagyon erős motiváló erő volt. 

PRAE.HU: Honnan, kinek a részéről jött a felkérés?

Az egész ott kezdődött, hogy 2010-ben a Litera.hu felkért egy netnaplóra. A netnapló megjelenése után pár hónappal megkeresett a Jószöveg Műhely Kiadó, hogy olvasták a netnaplót, és arra kértek, hogy írjak egy szinopszist, amivel ismeretterjesztő könyvkiadására pályázhatnak az NKA-nál. Eleinte hezitáltam, hogy elvállaljam-e egy ismeretterjesztő könyv megírását, mert újságíró vagyok, nem pedig addiktológus, vagy drogprevenciós szakember, a drogok hatásai pedig fönt vannak a wikipédián. 

Sokmindenkivel beszélgettem, végül Sindelyes Dóra, az akkori baratnőm hatására vállaltam el, aki kulturális újságíróként eléggé ismerte az ilyen típusú irodalmat, és azt mondta, hogy csapjak bele, valamilyen szöveg legalább mindenképpen születni fog. Tavaly márciusban kiderült, hogy nyert a pályázat. Aztán a kiadóval sokáig nem értettük meg egymást, hogy akkor most milyen szöveg is legyen, mert én nagyon elszálltban nyomtam az elején, de aztán összecsiszolódtunk, és vegül júniusban kezdtem el ténylegesen megírni a könyvet. 

PRAE.HU: A könyvben írod, hogy "felelős vagyok minden drogosért". Amikor ezt a mondatot olvastam, azt gondoltam, hogy ez volt a könyv megírásának egyik fő motivációja. 

Valóban, szerepet játszott az elvállalásban, hogy ez egy missziós értékű dolog. De csak menet közben éltem meg érzésszinten, hogy a Drognapló a sorstársaim számára is hasznos lehet, ha ilyen formában is hírt adunk magunkról. Arra gondoltam, hogy ha megkértek, hogy írjak egy könyvet a kábítószerek, és a leállás élményvilágáról, mert tehetségem van az íráshoz, akkor ennek célja kell, hogy legyen. 

PRAE.HU: A Drognapló egyik tételmondata, hogy "a narkós, az narkós marad". Ez pontosan mit jelent?

Ez számomra a betegségtudattal van összefüggésben, mert minden függőséggel kapcsolatos terápiában fontos, hogy az illető felismerje és kimondja, hogy ő beteg. Bizonyos elméletek szerint a drogfüggőségből meg lehet gyógyulni, más elméletek szerint, ha egyszer kémiai szerektől voltál függő, az életed végéig befolyásolni fog. Az utóbbi szemlélet az, amit én is a magaménak vallok, és az idézett mondat is erre vonatkozik. 

Két és fél éve tiszta vagyok, de úgy érzem, ha húsz éve leszek tiszta, akkor sem felejthetem el, hogy drogos voltam valamikor. Egyrészt tartanom kell az absztinenciát, másrészt viselkedés szintjén egy csomó dologra oda kell figyelnem, például azokra az elfojtásokra, amik lelkileg és mentálisan afelé vezethetnek, hogy a jövőben tudatmódosító szerekhez nyúljak. 

PRAE.HU: A Drognaplóban szerepel, hogy "meghalni próbáltam, de nem ment. Élni nem tudok. Menekülök. Elmenekülök. El innen akárhová." Ez az a pár mondat, ahol megfordul a történet, ahol elkezdődik a terápia. A Ráckeressztúri Drogterápiás Otthonban szoktál le a drogokról és az alkoholról. Milyen volt a rehab ebben az intézményben?

Ráckereszttúron egy hosszútávú terápia folyik, az ott eltöltött idő minimum egy év. Ez egy keresztény rehab, és az ott dolgozó munkatársak jelentős része megtért, egykori drogfüggő. Gyakorlatilag egy önellátó életforma-közösség, egy kommuna, ahol hihetetlenül intenzív lelki munka folyik önmagunkon. A keresztény szellemiség leginkább az egymással való bánásmódban mutatkozik meg, abban, ahogy meglátjuk a bűnös emberben a másikat, aki felé alázattal és szeretettel fordulunk. 

Ez a lelki háttere, a terápia pedig egy kanadai modellen, a Portage-on alapul, amit egy magyar származású kanadai pszichológus dolgozott ki a 70-es évek elején, amikor tömegesen tértek haza heroinfüggő katonák Vietnámból. Ez hierarchikus rendszerű önsegítő terápia, és főként a Rogers-i pozitív megerősítésekkel dolgozik.

PRAE.HU: Hogy tértél meg? A hit hogyan segített a gyógyulásban?

A kereszténységről korábban elég rossz véleménnyel voltam, nevetségesnek, képmutatónak, élet- és emberellenesnek gondoltam. Az Evangéliumot sem ismertem igazán. A megtérésem egy hosszabb folyamat volt, egyszerre érzelmi és intellektuális. Engem az a stabilitás tart tisztán, hogy Jézus Krisztus a megváltó, az élő Isten fia, aki azért jött a földre, és halt meg értünk, hogy megváltson bennünket a bűneinktől és örök életet adjon nekünk. 

A munka, az önmegvalósítás, a család, stb bármi emberi számomra kevés ahhoz, hogy bennük lássam a célt és az örömet, viszont a hit által gyakorlatilag képes vagyok mindenben ezt a két dolgot megtalálni. Egyébként ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a hit védettséget ad, mert sok olyan embert ismerek, aki hasonló módon megtért, de utána visszaesett. A hit nem garancia semmire, mert továbbra is minden az én döntésem. Anyagozom-e vagy nem.

PRAE.HU: Megint a könyvből idézek, mert két idézet is ide vág, az egyik: "Tiszta lap vagyok. Mindent ki kellett dobnom, és újra kellett építenem a nulláról, vagy a mínuszról." A másik: "Diplomás ember vagyok. Filmkritikus voltam, elég jó nevű abban a szűk körben, amiben ismertek. Lehetett volna erre építeni a rehab után, de inkább újból kezdtem az egészet." A rehab után hogyan tudtad a mínuszról újból fölépíteni az életedet?

A rehabról fokozatosan jössz ki, nem pedig hirtelen csomagolsz össze, és lépsz le egy év után. A terápia után megírtam a szakdolgozatomat, közben elkezdtem cikkeket írni a Unit magazinnak és a Filmvilágnak, ahol korábban dolgoztam, de éreztem, hogy ez a filmes vonal nekem már valahogy nem fog menni. A szakdolgozat leadása után leállamvizsgáztam az ELTE filmelmélet szakán, és másnap mentem is állásinterjúra, az akkor még létező mindennapi.hu keresztény portálhoz, ahova fölvettek, és pár nap múlva már kezdhettem is, mint főállású újságíró. A rehab után szerettem volna úgy élni és írni, hogy szolgálok vele, a mindennapinál pedig nem kellett kihúzni Istent a mondatból. 

PRAE.HU: Az ujjáépülés történet része egy korábbi könyved, a Filmflesskönyv is.

Volt egy időszak az életemben, amikor teljesen szermentesen éltem, de ugyanúgy függő voltam, workaholic. Akkor születtek ezek az írások.
Amikor olvastam a terápián a régi filmes cikkeimet, sokkszerűen hatottak rám, mert olyanok voltak, mintha nem én, hanem egy idegen írta volna őket. Először azt gondoltam, hogy egy fájlba szerkesztem a cikkeket, és egyben föltolom mindet a netre. Közben a mentorom ajánlotta az Underground Kiadót, ahova bevittem a kéziratot, és kiadták a kötetet, persze ott mindent kiadnak. 

Filmflesskönyvnek az volt a terápiás értéke, hogy egyben le tudtam tenni magam előtt az a két és fél évet. Hiába filmkritikák és filmről szóló esszék szerepelnek benne, személyes szinten látszik a szövegekből, hogy az egésznek csakis visszaesés lehetett a vége. Olyan, mintha egy posztumusz könyv lenne, és úgy is tekintek rá. 

PRAE.HU: Tervezed a Drognapló folytatását? Egyáltalán szeretnél-e a jövőben íróként tevékenykedni, és a drognarratívából kilépni?

A Drognapló úgy kerek, ahogy van: abban a fél évben, abban az állapotomban erre voltam képes, de érzem, hogy az élményanyagból csak a jéghegy csúcsait írtam meg. Konkrét folytatást nem tervezek, de ezt az élményvilágot érdemes lenne valamilyen tágabb narratívában megírni, ami már nem rólam szól. Egy csomó olyan dolgot láttam, hallottam, sorsokat, helyzeteket, szituációkat, és persze éltem meg, ami személyes szinten terhelő, de írói szempontból kincsesbánya.

Egyébként nem érzem magam írónak, nem is érezhetem, mert attól hogy írtam egy könyvet, még nem éltem meg ezt az identitást. Az írás szavakkal való szolgálat az olvasók felé, és eléggé inspirált is vagyok, hogy folytassam ezt, de emellett lusta. A kiadómmal tervben van a következő könyv, nekem meg rengeteg jegyzetem van, de ahhoz, hogy folytassam, külső motivációra, egész konkrétan határidőre van szükségem. Egy csomó embert megismertem a könyv kapcsán, ezekből a beszélgetésekből és találkozásokból folyamatosan formálódnak újabb és újabb lehetőségek. 

PRAE.HU: A Drognaplóban azt írod, hogy "ebben a sztoriban semmi különleges nincs".


Tényleg nincs. Egyedül az különleges benne, más leállt dzsankik történetéhez képest, hogy egy kiadó megíratta velem, és kiadta. Ez nyilván a régebbi értelmiségi kapcsolataimon múlt, mert azokkal a srácokkal, akikkel a VIII. kerületben pörögtem, senki nem fog könyvet íratni. A durvaságot objektíven szemlélve pedig mindig van durvább: más dzsankikkal ellentétben, én soha nem voltam börtönben, és bár bűnöztem, de nem vettem föl a bűnözői életformát, nem heroinoztam évtizedekig, nem szórtam ki az anyám hamvait a wc-be, hogy elpasszoljam az urnát, és a többi, és a többi. Azok a sztorik, amik a dzsanki ismerőseimmel történtek meg, az ő életük, az ő tapasztalataik is, mind könyvbe kívánkoznak szerintem, és lehet, hogy megírom helyettük. 

Hercsel Adél
prae.hu
2012.03.22.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://drognaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr514471223

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.