HTML doboz

Friss topikok

  • András Horváth...: Olvastam az irasod teso. Nagy koponya vagy sok dolognak leirttad a lenyeget a mukodeset ennek a vi... (2015.09.13. 22:21) Kubiszyn Viktor: Szavak a színpadon

2012.12.11. 15:05 drognaplo

Kubiszyn Viktor: Szavak a színpadon

Címkék: szerzői

530486_388838721202767_174605764_n.jpg
Fotó: Jancsó Panka

 

Köszönöm, hogy itt lehetek.

Köszönöm, hogy egyáltalán lehetek, Uram.

 

Ahol az utca a folyóhoz ér, van egy hely, ahova lőni jártunk.

A tűcsere környékén ott a legnyugisabb. Balról bokrok, jobbról bokrok és egy szűk, ember- és kutyaszarral teli ösvény, ami egy falhoz vezet, és a folyó fodraihoz.

Amikor utoljára jártam ott, ugyanolyan volt, mint mindig. Használt fecsik, papír zsebkendők, pléhdobozok, gumidarabok, meg mindenféle szemét, ami belőlünk esett ki nap, mint nap.

Akkor ott volt egy srác is, arccal a földnek.

Belérúgtam, nem mozdult.

Ismerős volt a ruhája, tuti láttam már, talán ismertem is. Talán együtt húztunk le valakit. Talán ő húzott le engem. Talán én őt. Fekete kapucni borult fejére, a feje meg a földet csókolta, valami szakadt farmert láttam még, amiből kikandikált a lábszára. Ismerős volt.

Lezuhantam mellé, háttal a falnak dőltem.

Megfogtam a lábát. Hideg volt és merev.

Én is hideg voltam és merev. Megcsináltam a motyót és elintéztem, amiért jöttem.

Átfutott rajtam, megfordítsam e a földre borult kollegát, és megnézzem ki is az, aztán mégse tettem.

Ismerem.

És nem akarom látni.

Halott és hideg.

Kikóvályogtam egy padra sztondulni és nézni az embereket, ahogy láthatatlan egobuborékokba zárva pattannak ide-oda a téren.

Szerintem az a koma már nem élt.

Hideg volt. Hideg, mint én.

Ő ottmaradt. Máig érzem a tenyeremen a bőre hideg tapintását, ha akarom.

Ahol megfogtam.

De nem akarom.

Meg kellett volna fordítanom és ordítanom vele, hogy „te meg ezt hogy képzeled? Csak úgy kiszállsz? Mocskos rohadék kis narkós, hát ki vagy te”

De inkább húztam el a rákba sztondulni, és buborékembereket bámulni a téren.

Ahogy védi őket a szerepeikből, hazugságokból, túlélőgondolatokból és szerepmintákból összerakott buborékszerű bálvány, az ego, az egyéniség, a Nagy Én.

 

Van az az állapot, amikor már ötödik napja mész, és minden megváltozik körülötted, te is megváltozol, annyira, hogy fogalmad sincs ki vagy, hol vagy, miért vagy, kilépsz az időből, a nappalok és az éjszakák és a hetek és a hónapok összecsúsznak. Takarót lopsz egy kiülős kávézó teraszáról, hogy ne fázz, mindent lopsz, ami szembejön, eladod a kínainak, az arabnak, a fuxos gádzsónak, tarhálsz, kannást iszol a hajlékonyakkal és mész, mész keresztül az utcákon de a Zónából nem lépsz ki, kilométereket teszel meg, és az agyadban végtelen lények és végtelen fények, a szervezeted nem reagál semmire, leüthetnek, beléd rúghatnak, leköphetnek és mész és nyomni akarsz és nyomni fogsz, bár fogalmad sincs hogyan, de mindig megoldod. És igen. A végén nyomsz. A végén mindig nyomsz. És kezdődik az egész elölről, és mész és mész és mész, és nyomni fogsz, tudod.

 

Álom volt, vagy valóság?

Néha arra ébredek, hogy a halál árnyékának salétromos völgyében jártam éjszaka, a bőrömön a hullák szaga, izzadok, remegek, és még sem örülök, amikor magamhoz térek.

 

Most ülök a színpadon és felolvasok.

Ez is átmeneti, mint minden, illékony, mint a pára, ami a frissen kifolyt agyvelő felett lebeg.

Puszta váz vagyok, amit Isten lehelete tart egyben.

 

 

Azt álmodtam, hogy leálltam. Azt álmodtam, hogy tiszta vagyok és épül újjá az életem. Azt álmodtam, hogy könyvet írtam. Azt álmodtam, hogy a homlokomra tetováltattam azt, hogy drogos vagyok, mint a Kiskopasz a horogkeresztet. Azt álmodtam tiszta vagyok. Most körülnézek, és azt látom, hogy már mindenki mással üti magát. Kristály, md, metadon, Bécsből hozott szuboxil amit kétszer kell kifőzni. Mintha állandó bad trippen lennének, plusz amfetaminpszichózis, plusz egy öthetes részegség sokszoros másnapjai.

Azt álmodtam velük vagyok.

mentünk anyagért előtte tűcsere

szellem vagyok velük rohanok együtt vagyunk

de mégsem nem vagyok itt

de nagyon is itt vagyok

azt se tudom mi ez a szar amit tolunk

helyettem tolnak és én nem tudom hol vagyok

a cöpi vagyok a vér vagyok a tű vagyok

a lopott nadrág vagyok a sebhely vagyok

megyek velük a Zónájuk beszív élvezem és rettegek és élvezem Uram bocsáss meg

beszúrják a bűneinket

a naplemente simogat

Budán tiszta tű és egymilis cöpi

a 13ban vitamin szűrő

megyünk,  megyünk útközben lesz víz van is

egy félig teli ásványvizes palack

a bokorból kikapja, legalább nem kell a pocsolyából felszívni, nincs is pocsolya

a Duna maradna

aztán az ember az Ember, ki van kapcsolva

"rátöröm az ajtót, bekopogok, várjatok meg"

rohanunk rohannak, kéne az Ideális Helyszín

óvodába nem mászok be tesó

meg vagy te őrülve

menjünk le a partra, ott nyugi van nyugi, nyugi, nyugi

nyugalom a parton és hullámok és naplemente és integető lányok

menetközben már elő a cöpit, a Fiú pörgeti miközben átvágunk az úton

mindig átvág az úton

a Duna parton kilépünk az időből kilépnek az időből

fehér limuzin megy el a hátam mögött

Duna part naplemente

plázacicák integetnek belőle csak engem látnak, vissza intek

a többiek lent szúrnak én émelygek itt fenn hányok köpködök sóvárgok

bekerázzák a bűneimet tesó

karba lábfejbe

neki kell érszorító, ott a cipőfűző

ő ki se főzi, hidegvízzel is adja, adja, adja

csak adja már

csak add már Istenem

szeretném megélni a feltámadást tesó

újra

újra,  újra, újra és újra.

 

Ülök a színpadon és felolvasok.

Időutazás. Szellemidézés. Bálványimádás. Egoszilánkokat szórok szanaszét. Álcázás és elrejtőzés. Megkötözöttség és szabadulás. Egy illúzióképet hallucinálok, ami engem hallucinál.

 

Voltam egy temetésen. Növénytestű, fémfejű szörnyek járkáltak ott és szemétből összetapasztott bábuk. Fecskendőfejű, doboztestű vérszívók bújtak elő a lerohadt falak repedéseiből.

Ez a Kivégzések Városa, haver.

Mr. H már csak új csodaszereket árul. Olcsóbb és veszélytelenebb, azt mondja. A Keletinél még van jó H-vitamin, látom az arcokon. Érezni az anyagosokat a közelben, nem az eldobált szemétből, nem a rejtőzködésből, hanem a mocskos utcai falakból, a betonból, a fák egészségtelen ágaiból, a rohadó pórusokból. A sejtekből párolgó hiány lecsapódik a város felületein és beterít mindent. Egyből megérzed az anyagos környékeket.

 

Bálványok rángatta marionettfigurák vesznek körül.

Évezredes minták újraformálva, Maszkok, szerepek, pózok, túlélési technikák.

Egoharcosok és egotripperek.

Én is egy vagyok közülük.

Az a bálványom, hogy nincs bálványom.

Az a drogom, hogy nem drogozok.

Az utcán megtanultam, hogyan kell hazudni, hogyan kell leolvasni az arcról az érzéseket, milyen az, amikor megpróbál megvezetni az ember, és milyen az, amikor önmagát vezeti meg.

Hova nyúl a kezével, hogyan rebben szempillája, és ami a legdurvább, hogy milyen a szaga.

Minek ide auralátás, meg hazugságvizsgáló, amikor rá van írva az emberre a sorsa, az összes kis bálványa, a szavaiból, a mozdulataiból összeáll a kép.

De miért kéne tükrözni minden fals szóra, minden hazug tekintetre, minden önigazoló mondatra?

Minek megrepeszteni az oly nagy gonddal és igyekezettel összegányolt egovakolatot az emberen, akin már nem is látszik, hogy kicsoda?

Minek?

Nem a rehabon vagyunk, tesóm.

Narkós vagyok.

Kárörvendő vagyok.

Gyenge vagyok, esendő, és erőtlen.

Halhatatlan lelkeket árulnak kilóra, pillanatnyi ego-tapaszokért, és én asszisztálok hozzá azzal, hogy félrenézek.

Emlékszem, milyen az, amikor a bálvány, az Ego nagyranőtt, alaktalan formája elé borultam le.

Embereket, kapcsolatokat, érzéseket áldoztam be neki

 

Mindennap meg kell térnem abból, hogy én vagyok a király.

Lufikirálynak lenni egyszerű.

De elég egy szúrás egy cöpiből, amiben valami barna lé van, vagy egy kés a lengőbordák közé, és a nagy, kerek lufi leereszt.

Hány srácot láttam rottyra menni, aki azt hitte ő a király.

Köztük magamat.

Az Énem lufija beterített.

Én. Én. Én. Én. Én.

Inkább egy vérfoltoktól rozsdás pillangókéssel vágd szét a hasfalam Uram, mint hogy újra ilyen luftballon legyek. Uram Jézus Krisztus megteszed, ha ilyen leszek, tudom.

Bízom benned.

Te állandóbb vagy, mint a márványba vésett szivárvány.

 

„Én vagyok” - mennyire fals, ha ember mondja.

Vagyok. Ebben benne van a voltam, a leszek, az idő és az időn kívüliség.

Én vagyok.

A Vagyok – Isten szava.

Én vagyok az út, az igazság és az élet” - mondja a megfeszített, darabokra szedett srác, aki megváltott engem is.

Csak te létezel Uram. Én, a képmásod, a bűnbeesett világ egyik szitába hulló porszeme, te kegyelmedből élek, hit által. Hiszek benned, reménykedem, hogy láthatlak színről-színre, és próbálok úgy szeretni, ahogy te szeretsz.

 

Ezt mondta a Golgotán szarrá alázott fiú: "Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézd, itt van vagy amott. Isten országa köztetek van."

 

Hol? Hol az Isten országa? Hol a megváltás?

 

Az üres pózok mögött? A vegyileg felturbózott érzelmek mögött?

Ahol a szorongás kezdődik, ahol a félelem és rettegés van, amit nem old semmi?

Ott kezdődik, ahol rémálomból ébredek? A halálod pillanatában?

Amikor darabokra törik az a vékony réteg, amit évezredeken át tapasztgattam nyállal, vérrel, spermával, hamis gondolatokkal és keményre száradt pózokkal?

Amikor porrá esik az EGOm bálványa?

 

Ahol az utca a folyóhoz ér, van egy hely, ahova lőni járnak.

Van, aki ott marad, arccal a földnek. Van, aki kivonszolja magát a térre, sztondul és csorog a nyála és bámulja a buborékegójukban ide-oda pattanó lényeket. Az embereket, ahogy védi őket a szerepekből, hazugságokból, gondolatokból és szerepmintákból összerakott buborékszerű bálvány, az ego, az egyéniség, a Nagy Én.

Hulladékvilág, hulladékbábokkal, amiben semmi sem állandó, ahol minden átmeneti, a kapcsolatok, az érzések, az esték, a reggelek, az élmények, azt illatok, a fájdalmak.

 

Négy éve voltam a helyen, ahol az utca a folyóhoz ér.

Tegnapelőtt még Prágában sétáltam, holnap már Szerbiában fogok, ha Te is úgy akarod Uram.

Most ülök a színpadon, Budapesten, és felolvasok.

Minden átmeneti, minden illúzió.

Csak te vagy állandó, Uram.

 

Kérlek, bocsáss meg nekünk a bálványaink miatt, hisz magunktól kicsik vagyunk és kevesek, és nem tudjuk, mit cselekszünk. Kérlek, adj erőt, hogy elengedjünk mindent, ami nem te vagy.

És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. 

Mert Tiéd az ország, a hatalom, és a dicsőség. Mindörökké.

Ámen.

 

2012.11.21.

Budapest, Roham bár

2 komment

2012.08.09. 05:07 drognaplo

Szeretetflash (Kortárs Online)

Címkék: recenzió

"Figyelj, Tesókám! Ezt a könyvet mindenképpen a kezedbe kell venned. Nem azért, mert egy drogos történet, és elrettentő példával próbál szolgálni; nem, abból már van elég. És nem is egy ember sorsa a lényeg benne, mert sok ilyen megesik, és sokan vannak, akik kijönnek a szenvedélyek fogságából, és olyanok is, akik soha. Ez egy dolog. Itt több történik."

Mészáros Csaba remek recenziója a Kortárs Online folyóiratban:
http://www.kortarsonline.hu/2012/07/szeretetflash/11000

Szólj hozzá!

2012.08.09. 04:44 drognaplo

Drognapló tavaszi körút

Címkék: videó körút

Petrik András filmetűdje a Drognapló Körút tavaszi állomásairól




Szólj hozzá!

2012.08.06. 19:48 drognaplo

Wikipédia

Címkék: hír

Viktor részletes biográfiája elérhető a Wikipédián:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kubiszyn_Viktor

Szólj hozzá!

2012.07.27. 13:16 drognaplo

Címkék: videó

Elkészült az Index-en megjelent videó angol feliratos verziója:

"Viktor Kubiszyn, writer of the autobiographical novel "Junkie diaries" was followed to locations of his past junkie-life in the 8th district in Budapest (Hungary) and to rehab. Life with and without heroin."

Szólj hozzá!

2012.07.13. 20:37 drognaplo

"A kannásbor lett a bázisdrogom" (hvg.hu)

Címkék: interjú

"Alkohol, hallucinogének, LSD, fű, hasis, heroin. Két évtized a drogok szorításában, leállás, visszatérés, újabb leállás. Az újrakezdéshez terápia volt a történet megírása is.

Kubiszyn Viktor szerette a kábítószert, és úgy tűnt: egy darabig a kábítószer viszontszereti. A húsz évig tartó együttélés alatt úgy tűnt, őket már csak a halál választja el egymástól, de aztán történt valami. Kubiszyn Viktor azóta turnézik könyvével, vagy inkább: az életével."

Marton Éva interjúja Viktorral a hvg.hu-n:
http://hvg.hu/kultura/20120713_drog_naplo_fesztival


Szólj hozzá!

2012.07.10. 16:18 drognaplo

Drognapló NYÁR - EFOTT 07.07. BME-HÖOK Sátor (gerillabeszélgetés)

Címkék: körút képtár



fotók: Balog Dániel

Szólj hozzá!

2012.07.04. 16:59 drognaplo

Kubiszyn Viktor : Drogos vagyok, nem turista -Director's Cut (rendezői változat)

Címkék: szerzői


Az alábbi szöveg a az origo komment.hu rovatában megjelent "Drogos vagyok, nem turista" című cikk vágatlan változata. A prózavers-részletek a szerzővel való egyeztetés után kerültek ki a végleges változatból, úgy jobban illett arra a felületre – Nektek viszont itt a vágatlan! Enjoy.

Szóval az volt, hogy amikor 98-ban bejött az a drogtörvény, "Európa legszigorúbb drogtörvénye", egy darabig nem szívtunk füvet nyilvános helyen, meg eltűnt néhány díler az utcáról aki nagyon nyíltan árult, de ez hamar lecsengett, árnyékba vonultak ők is, mi is. Még jó is volt úgy felhajtani a zöldet, a papírt, meg a többi cuccot, nagyobb illegál, nagyobb fless, gerillák vagyunk, tesóm. Aztán az egész társaság átcsúszott a heroinra.

blog1_2.jpg


"A kábítószerezés nem betegség, hanem döntés, ugyanolyan döntés, mint az, hogy valaki kilép egy robogó kocsi elé. Ezt sem betegségnek neveznénk, hanem a józan ítélőképesség hiányának", mondja Philip K. Dick, az egyik legnagyobb XX. századi amerikai író (maga is anyagos) a Kamera által homályosan utószavában. Egyik legjobb spanomat 2001-ben csukták le, mert Európa legkeményebb drogtörvénye ide vagy oda, nem rettentett el minket a dolog, röhögtünk rajta, és a srác vitte az egész társaságot magával, vagy a társaság őt, ki emlékszik már, én sokáig hezitáltam, hogy ez azért durva, na nem a drogtörvény, hanem mert a franc akarja szurkálni magát, az amfetamin se jött be cöpivel. Dehát fiatal voltam és bevállalós, ki ha én nem, ugyebár. Aztán megkéseltek hárman egy taxis gyereket. Én nem voltam ott, mert öntudatlanul feküdtem épp máshol. A spanom leülte amit le kell. Nem tudom milyen drogtörvény volt hatályban amikor kijött, biztos valami jó szigorú, de mivel jó cuccot lehetett kapni, utána ott folytatta ahol abbahagytuk.

a legelején, de rég volt
jó lett volna, ha nincs para abból, hol szívunk be
jó lett volna, amikor már csak fűvel tudtam elaludni
(éreztem hogy ez gáz 16 évesen)
valakivel beszélni erről
igen, szívok, mert jól esik, és?
csak hallgass meg, nem kell a tanácsod, azmeg bazmeg hogy dokihoz küldj, pláne
később már
jó lett volna ha nincs para abból, hogyha mentőt hívunk előbb jönnek a kékek mint a segítség
meg ha a cefi akkor hív tüsihez, mikor túlvágja magát és nem hagyja ott, akkor nem fullad meg
a másik meg
nem esik autó alá nem töri össze magát nem csúszik rá mégjobban a szégyentől
nem szárad ki negyedik nap a spuritól nem marad rajta a tripen nem vágja túl magát barnával
nem hal bele mint többszáz másik
ők a gyerekeitek ti ökrök
fogalmatok sincs mit művelnek
jó lett volna ha van Naloxon és nem sósvízzel kell kísérletezni
jó lett volna ha van tűcsere a deákon és nem lesz mind az ötven ember Hepa C-s aki a foglaltban lakik

mondjuk nyilván az lett volna a legjobb, ha ki sem lépünk a robogó autó elé.

De kiléptünk. Pillatnyilag jó ötletnek tűnt anyagozni. Vagy

az iskolátok miatt, mert unalmas volt és érdektelen és rosszul voltunk már a gondolatától is
a szüleink miatt, az emberek miatt, a felnőttek miatt, amit a tévében láttunk ahogy ömlött az arcunkba a hazugságotok, azért.
mert mondhattok akármit, kamuztok mind
képmutatóak vagytok mind, hát hülyének néztek
mert egy szavatokat se lehet elhinni, mert nevetségesek a törvényeitek
hazudtok már azzal is ahogy kérdeztek, azért.
csont részegen hőbörőgsz minden este és csalod a gádzsid, engem meg lecsuknál egy spangliért
hát ki vagy te, ember?!

blog2_2.jpg


Azért kellett drogoznunk, mert boldogok akartunk lenni.

mert a világotok nem ad örömet, nem ad semmit, mert kevés, hazug és mocskos
de nyugodjál le
én se vagyok jobb
drogos vagyok
egy takonygerincű patkány
dobjál le a Taigetoszról, tesóm
ha ettől kerekebb lesz az a menőmanó világod, jó?

Rendőrpara

Kilencvennyolc után hordtam tovább a kenderleveles pólókat, meg a vak nem látta hogy anyagos vagyok, rá is játszottam, kapjátok be mind, de leszarták, akin látszik hogy anyagos, azt nem üldözik. Akkor éreztem először a láthatatlan szolidaritást az utcai rendőrök meg a drogosok között, hogy akármilyen törvény van, te is utcán vagy, én is, max megverünk ha nagyon arcoskodsz meg játszod az agyad, de amúgy hagyunk a rákba, csak felesleges adminisztráció lennél. Kivéve amikor kellesz a statisztikához. Akkor beviszünk, dehát max 72 óra, féllábon kíbírod tesóm. Élni és élni hagyni.

blog3_2.jpg


Amúgy mint mindenhol, itt is a kommunikáció számít. G. mesélte nemrég amikor összefutottunk (ez már azután volt, hogy kikapták a fél tüdejét, mert amire tizenhárom év heroin nem volt képes, azt négy hónap kristály meg mdpv meg funky meg ki tudja milyen fantázianevű dizájnerdrog simán lerendezte az immunrendszerében), szóval ő mondta, hogy a fiatal rendőrök mégjobb fejek, múltkor éjszaka igazoltatták, gyanúsan kóválygott éjszaka az utcán és rugdosta a kirakatokat. Iratok semmi, de volt nála vagy húsz fecsi, meg kicsit meg volt rogyva.

"Magának nagyon tág a pupillája. Nem heroinozik véletlenül?"
"Áhááá, ez nem az a történet, az a szűk pupilla, uram, de heroin már nincs is az utcán".G. elkezdte őket kioktatni a MDPV-ről, de aztán észbe kapott, hogy már az is illegális, és alázatosabb lett, kedves és őszinte, elmondta, hogy igen, ez van, anyagos és rehabra készül, de valahogy mindig akad fontosabb dolga, ez egy ilyen sztori, mindig van fontosabb, de nem tud mit csinálni, gyenge és gyarló ember, vigyék be ha akarják, úgy sincs semmi dolga. Mondta, hogy a rendőrök megértették, még a steril cöpiket is visszaadták, megkérdezték ne hívjanak e hozzá mentőt, jól van-e, aztán mentek a dolgukra.

Anno alapvetően velem is jófejek voltak, ha nem arcoskodtam és nem háborodtam fel, és nem az egyenruhával kommunikáltam, már amennyire tudtam, hanem az emberrel. Jópárszor kaptam persze, de ügyet akkor se csináltak belőle amikor tele volt cuccal a lakás és a pecómból vittek el, igaz, az már a 8ban volt, vagy amikor a muteromékhoz akartam csontkészen bejutni, és rámhívták a jardot, kijöttek, levittek, megmotoztak, elvették amit el kell, kaptam két sallert, aztán hagytak a francba. Nemtudom milyen drogtörvény volt hatályban, sőt, így most hirtelen azt sem melyik évben történt. A végén az is előfordult amikor megkérdezték, hogy mégis mit dekkolok a bolt mellett magamban beszélve, és elmondtam hogy drogfüggő vagyok és éhes, a rendőr vett nekem az éjjelnapaliban két croissant. Élni és élni hagyni, az utcán azért jóreszt ez ment, a törvényektől függetlenül.

Irány a Vasbörtön?

Két és fél éve vagyok tiszta. Nem sok. Tizenhat év drogos működés után szinte semmi. Írtam a sztoriról egy könyvet, persze nemcsak az eseményeket sorjázva, hanem úgy, hogy azért megcsavarja az olvasót (ez az irodalom, tesóm) de nem lettem a téma szakértője. Sőt, irigylem azokat, akik drogfronton (is) a Biztos Tudás birtokában vannak. Megtisztelő, hogy véleménycikket kértek tőlem, de én nem vagyok annyira okos, hogy tudjam, kinek mi lenne a jó. Mi lenne a jó az útkereső kamaszoknak, a szociális drogfogyasztóknak, a dzsankiknak, az alkoholistáknak, a döntéshozóknak, a szervezeteknek, a költségvetésnek, a Világmindenségnek, meg a Mindennek. Nekem elég ha önmagamért, a gondolataimért, a szavaimért, a tetteimért tudom vállalni a felelősséget.

blog4_2.jpg


A drogrehabon megtértem, és hívő keresztényként azt gondolom, hogy Isten nem a jelenleg hatályos Btk szerint fogja mérlegre tenni az embereket. Köztük engem sem. Mert nem a Büntetőtörvénykönyv által van üdvösségem, hanem kegyelemből, hit által. Egy nem hívő számára lefordítva: van egy olyan dolog az értékrendem és az életem középpontjában, amit semmi emberi okoskodás nem írhat felül. Legyen az a régi spannom aki lengeti a designermotyót, hogy hússzor erősebb flesse van mint a heroinnak, vagy legyen az bármilyen, az én érdekemben összerakott paragrafus, ami börtönnel fenyeget, ha átmegyek a piros lámpán.

Hoztam rossz döntéseket anno, lettek következményei. Hoztam jó döntéseket, annak is. Ha anyagozni akarnék, akkoris megtalálnám a vonalat, ha halálbüntetés járna érte. Most meg, hogy nem akarok anyagozni, felőlem adhatnák ingyen is. Én azt tanultam a drogrehabon, hogy a döntéseimért, és a saját életemért én felelek. Nem a Büntetőtörvénykönyv, nem valamelyik széptekintetű politikus, nem a civil szervezetek, nem az egyház, nem a mentorom, megcsak nem is az Isten. Egyedül én.

Tiszta ciki, de ez van.


Fotók: a szerző felvételei 2012 májusából

(Hálás köszönet Puskár Krisztánnak, az origo szerkesztőjének, aki nélkül ez a szöveg nem született volna meg.)

Szólj hozzá!

2012.07.01. 22:02 drognaplo

Drogpoklok (drogriporter.hu)

Címkék: esszé

Sárosi Péter írása a Drognapló és a Toxikoma kapcsán a drogfogyasztás megítélésről, a szociális használatról, az alkoholhoz való társadalmi hozzáállásról és a sztereotípiákról a Drogriporteren.
http://drogriporter.hu/drogpokol

Szólj hozzá!

2012.06.26. 20:20 drognaplo

Jánossy Lajos kritikája a Drognaplóról (MR3 Bartók Rádió)

Címkék: kritika

Jánossy Lajos: Árnyékszázad a zónában

felolvasta  2012 Január 28.-án, MR3 Bartók Rádió 'Irodalmi újság'-ában
http://www.mr3-bartok.hu/content/view/15233/36/

„A kedvedért elmondom az egész sztorit, bár lehet, hogy egy-két részletre rosszul emlékszem. A lényeg, remélem, átmegy. Nem nagy történet, annyi ilyet ismerek. Hidd el, semmi különleges nincs benne. De hátha kicsit jobban megérted a világot. Nemcsak a mi világunkat, a Zónát, hanem a sajátodat is. Úgyhogy, ha gondolod, figyelj.” – kezdi könyvét Kubiszyn Viktor. Igen, ebben az esetben nem merülnek fel kérdések a mű és a szerző elválasztására nézve, nincsenek, nem relevánsak, mert Kubiszyn alanyi hangja teljes adekvációban áll az elbeszélés tárgyával, azzal a drogos élettel, amelynek hosszú éveken át részese volt.

A könyv címe sallangmentes, minden stilisztikai flikk-flakk nélkül mutat egy irányba. A témát nem kívánja becsomagolni vagy tálalni, nem akar úgymond nagy feneket keríteni, nem misztifikál, nem vetít és nagyít, nem olcsósít, tehát nem bulvárosít, nem kertel, nem magyarázkodik. In mediad res tör a lényegre. Ez a szemlélet végig sajátja marad a Drognaplónak, ebből adódik kellőképpen nem hangsúlyozható erénye. A lehető legkíméletlenebb őszinteséggel, az önigazolásoknak és –felmentéseknek esélyt nem adva helyszínel, rajzolja körbe a Népszínház utca-Teleki tér-Magdolna utca övezetében húzódó világot, amelyet a fenti sorokban egyszerűen és/tehát találóan Zónának nevez.

Ugyanakkor nem kétséges, nem is lehetne másképp, Kubiszyn könyvének van egyfajta története, vannak szereplői; nem szociológiai, pszichológiai terepmunkára vállalkozott, noha olykor szakszövegeket is vendégül lát, nem elemzésre, nem statisztikai feltárásra, hanem olyan vallomásra, amely mintegy az amerikai prózát idéző akcentusokkal, kopogós léptekkel halad, tárja fel emlékei nyomában taposva a multitoxikomán, szerfüggő életforma, a maga tényleges, rettentő valójában feltáruló bugyrait. Mert azokban, bugyrokban járunk, ám nem az Isteni színjáték metaforikájában és allegorézisében merülhetünk el - nem Vergilius kíséri itt Dantét -, hanem egy, már a kamaszkorában deviantúrára hajlamos, majd az örvénynek ellenállni nem tudó alak passiójában. Kubiszyn nem keres mentségeket, amellett érvel, a minden élettörténet alapját képező, a legkülönfélébb traumákkal terhelt gyerekkorból következően bárkiből válhat addiktív személy, miképpen az ő anamnéziséből is levezethető az eleinte soha nem tapasztalt örömökkel kielégített, majd rohamos fokozatokban elhatalmasodó, kezelhetetlen, a napi jussát zsaroló hajlam.

Igen, azt állította a recenzens, a Drognapló sűrű anyag, erős textúrájú szövet és szöveg, amelyben a korai alkohol, nem sokkal később marihuána, aztán a válogatás nélküli szerek használata során felbukkannak a felbujtók, a tettes- illetve sorstársak, ennek a szubkultúrának a fő- és mellékszereplői; a díelerek, a dzsankik, a szmókerek, a heroinisták, a szipusok, az alkeszek, a Zóna lakói és működtetői, az ég és a föld sötét oldalának honosai, akikről kopár, de az együttérzéstől, átéltségtől nem mentes tárgyilagossággal hoz hírt Kubiszyn.

Feketére fest feketével, szürkére szürkével, de úgy, hogy mégis megragadhatók a körvonalak, a szigorú-szikár kontúrok, noha a világ, amelyről tudósít, egy. Mindenki egy az anyagban, a közös többszörös ez, az anyag, amely teljes életet követel; ha van, akkor a hatásával, ha nincs, akkor a hiányával. Amennyiben azt állítottuk, a Drognapló, azon túl, hogy érzékelhetően érett íráskészségű alkotójáról tanúskodik, nincs híján prózai értékeknek, feltétlenül hozzáteendő: a figurák voltaképp egybeolvadnak, mert az anyag egyneműsít, a mámor és a szenvedés személytelenít. A kínkeservben és a révületben mindenki mindenkihez tartozik, ördögi testvériségben egyesül.

Kubiszyn nem szenvtelenül, de kellő távolsággal mutatja be az utat, amely a drogok örömösvényétől a napi szinten tartáshoz szükséges cucc megszerzéséhez vezet, a beépülés és a leépülés egyidejűségét, azt a végső állapotot, amikor az életben maradás egyetlen eszköze és tárgya a drog maga. Elképesztőnél elképesztőbb, megrázóbbnál megrázóbb szituációkat emel a képbe Kubiszyn, és teszi ezt, ismétli a recenzens, anélkül, hogy az irodalmiság, az ábrázolás bárminemű látványos eszközéhez nyúlna. A pocsolyából fecskendőbe felszívott víz, a napi több liternyi kannásbor, a csikkekből összesöpört staubok, a fejre húzott higítós zacskók, az intravénásan szúrt mosópor plasztikus arzenálja olyan láttató szuggesztivitással elevenedik meg a kötet lapjain, hogy az olvasó nem győzi kapkodni a levegőt.

„Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban”, így kezdődik Ginsberg kultikussá lett nagyverse, az Üvöltés. Kubiszyn Drognaplója ezen már túl van, túl a mítoszon, túl az underground ellenkultúrájának pátoszán, túl a menekülés részvétcsapásain. Túl, túl, túl. Miközben nem túloz. Veled is megtörténhet, sugallja. Lecsupaszítva, prózai-dokumentarista következetességgel végzi el, amit magára mért, hogy aztán saját szabadulásának történetét is megírja. Mert van szabadulás, képviseli életével Kubiszyn; azonban a megtérésével, a személyes Krisztusával való találkozásban elnyert kegyelemmel sem kérkedik, azt mondja csupán: az én utam egy lehetséges út, a tiedet ellenben magadnak kell felderítened.

A Drognapló igazi pokoljárás, a recenzens magyar nyelven nem olvasott ehhez foghatót. Jobban megértette a világot, a sajátját is, a szerzőnek messzemenőkig igazat adhat. Ajánlható az áldozatos és odaadó tanáremberek figyelmébe; többet ér, mint bármilyen osztályfőnöki óra, bármilyen felvilágosító foglalkozás. 

Szólj hozzá!

2012.06.26. 15:30 drognaplo

Drognapló NYÁR - Martonvásár, 12.06.23

Címkék: körút képtár



képek: Balog Dani (Zovek)

Szólj hozzá!

2012.06.21. 11:06 drognaplo

Drognapló Körút - nyári időpontok

Címkék: hír körút

kub_20120620_v4_1340717517.jpg_1000x1397

június 30., szombat - Volt Fesztivál, Irodalmi Sátor (Sopron)

július 7., szombat - EFOTT (Velence)

július 10., kedd - Gombaszögi Ifjúsági Tábor (Krasznahorka, Szlovákia)

július 19., csütörtök - Hegyalja Fesztivál, Ökoteátrum 14h (Tokaj-Rakamaz)

augusztus 1-5., szerda-szombat - Élesztő Református Fesztivál (Kovácspatak, Szlovákia)

augusztus 7-11. - Ozora (Dádpuszta)

augusztus 12., vasárnap - Sziget, Életrevalók Karitatív Egyesülete Sátor

 

Szólj hozzá!

2012.06.19. 11:45 drognaplo

Drogellenes Világnap Martonvásáron

Címkék: hír

A Válaszút Drogkonzultációs Iroda szervezésében

"Szeretettel hívjuk az érdeklődőket a Drogellenes Világnap rendezvényére

Mikor? -- június 23-án szombaton este 20 órakor
Hol? -- az Ifjúsági Klubban (volt TSz-udvar)
Mi? -- Kubiszyn Viktor: Drognapló című könyvének bemutatója.

Drognapló - függőség és újjászületés
"Leállni annyi, mint nem anyagozni. Ez a legnagyobb baromság, amit valaha is hallottam. A leállás: változás. Új irányba állítasz mindent.
Nem anyagozol. És? A környezeted ugyanaz. Az emberek ugyanazok. A világ ugyanaz marad. Akkor miért ne anyagoznál, tesó?"

Kubiszyn Viktor 15 év kábítószer- és alkoholfüggőség után a KIMM Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonban állt le. Azóta tiszta, könyvet írt élményeiről, dolgozik.
A szerzővel való beszélgetés, könyv-elemzés és kérdés-felelet egyszerre utazás egy már távolodó világba és beszélgetés hitről, drogokról, leállásról, irodalomról.

A könyvbemutatón a Drognapló c. könyv 30 % kedvezménnyel 2 300 Ft-ért megvásárolható, valamint lehetőség lesz a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon kiadványainak megtekintésére és megvásárlására is."

az esemény facebook oldala:
https://www.facebook.com/events/385085434882246/


Szólj hozzá!

2012.06.14. 03:14 drognaplo

Megjelent a Drognapló Hangoskönyv (litera.hu)

Címkék: hangoskönyv hír

"Kubiszyn Viktor Drognapló című regénye (melynek elkészültében a Litera médiatámogatóként vett részt) immár hangoskönyv formában is megjelent. Ráadásul az érdeklődők személyesen a szerzőtől ingyen átvehetik."

teljes cikk:
http://www.litera.hu/hirek/megjelent_a_drognaplo_hangoskonyv

Szólj hozzá!

2012.06.11. 18:40 drognaplo

Dedikálás a Könyvhéten, 2012.06.09.

Címkék: képtár

Szólj hozzá!

2012.06.06. 16:58 drognaplo

„Az, hogy valaki túléli, nincs benne a pakliban” – interjú Kubiszyn Viktorral (trubadurmagazin.hu)

Címkék: interjú

"Eleinte azért nyúlsz drogokhoz, hogy pörögj, vagy mert a kövér Buddha földöntúli nyugalmát akarod elérni. Végül azért lesz szükséged drogokra, hogy ne érezd magad rosszul. Ez egy olyan folyamat, amelynek során átversz, meglopsz és feláldozol mindenkit, akit szerettél és aki szeretett. Aztán már csak az anyagozás marad az egyetlen, de talán nem örök szerelmed. Kubiszyn Viktor, a Drognapló című könyv szerzője bebizonyította, hogy még a legszenvedélyesebb függőségből is van kiút."

Teljes cikk:
http://www.trubadurmagazin.hu/kozelet/%E2%80%9Eaz-hogy-valaki-tuleli-nincs-benne-a-pakliban-interju-kubiszyn-viktorral/3535

Szólj hozzá!

2012.06.03. 15:43 drognaplo

Drog: a szerhasználat, a függőség átírja a természetes jutalmazó rendszert (delmagyar.hu)

Címkék: esszé

Szabó Győző színművész és Kubiszyn Viktor újságíró közös pontja, hogy mindketten éveken át heroinfüggők voltak, és mindketten könyvben írták meg történetüket. Pszichológus és pszichiáter kutató segítségével boncolgattuk, mi vezethet függőséghez, és miért olyan nehéz megszabadulni a szertől – segítségül hívva az agykutatás legújabb eredményeit.

http://www.delmagyar.hu/vilagvevo/drog_a_szerhasznalat_a_fuggoseg_atirja_a_termeszetes_jutalmazo_rendszert/2282499/

Szólj hozzá!

2012.05.31. 16:32 drognaplo

A Szolnok TV anyaga a Drognapló szolnoki állomásáról

Címkék: videó körút

http://www.szolnoktv.hu/musorok/aktualis/?article_hid=19273

Szólj hozzá!

2012.05.30. 15:41 drognaplo

Drogos-e vagy? (kulter.hu)

Címkék: beszámoló körút

"Amit sokan kínnak, lemondásnak, börtönnek éreznek, hogy tudniillik mától nem szívhatok el egy füves cigit, nem szúrhatok, nem ihatok meg egy pohár bort, azt Kubiszyn Viktor másként látja, láttatja."
Nyirán Ferenc beszámolója a debreceni drognapló beszélgetésről a KULTer.hu-n

http://kulter.hu/2012/05/drogos-e-vagy/

Szólj hozzá!

2012.05.28. 22:59 drognaplo

Drognapló körút - Miskolc, Földes Ferenc Gimnázium, 12.05.18

Címkék: körút képtár



Petrik András fotói

Szólj hozzá!

2012.05.27. 20:40 drognaplo

Jó, akkor most sokan meghalunk (index.hu)

Címkék: videó

"A Drognapló című önéletrajzi dokumentumregény íróját, Kubiszyn Viktort követtük a nyolcadik kerületbe, drogos életének helyszíneire és a rehabra. Élet a heroinnal, és nélküle." 
index.hu

Szólj hozzá!

2012.05.25. 16:29 drognaplo

Drognapló körút - Szolnok, Varga Katalin Gimnázium 1., 12.05.16.

Címkék: körút képtár



Petrik András fotói

Szólj hozzá!

2012.05.25. 16:22 drognaplo

Drognapló körút 8. állomás - Debrecen, Romkert Teaház, 12.05.24

Címkék: körút képtár



Petrik András fotói

Szólj hozzá!

2012.05.25. 16:20 drognaplo

Drognapló körút 7. állomás - Miskolc, Művészetek Háza, 12.05.18.

Címkék: körút képtár



Petrik András fotói

Szólj hozzá!

2012.05.22. 18:01 drognaplo

Fless (Bárka Online)

Címkék: beszámoló körút

Beszámoló a Drognapló körút békéscsabai állomásáról a Bárka Online-on Tóth Katától.

http://www.barkaonline.hu/helyszini-tudositasok/2766-workaholic



Szólj hozzá!