Egy a heroinfüggőségéből több mint 10 éve felépült közeli ismerősöm egy ízben megjegyezte, hogy a leállása utáni egy-két évben erős volt a kísértés, hogy könyvben írja meg a saját történetét, de utólag örül, hogy nem szánta rá magát, mert akkoriban még nem tudott kellő távolságból tekinteni a heroinfüggő időszakára. A teljesebb rálátás azonban végül a mű megszületésébe, pontosabban meg nem születésébe került. Életpályája annyiban emlékeztet Kubiszyn Viktoréra, hogy több éves heroinfüggőségét követően ő is újságíróként működik, Kubiszynt viszont másképp érte utol a hányatott évek önéletrajzi feldolgozásának gondolata. Ő már a két drogfüggő periódusa között írt cikkeivel elismert filmkritikussá vált és a második leszokása után egy évvel írt Litera Netnaplós bejegyzéseinyomán kérték fel, hogy öntse regényformába drogfogyasztásának éveit és leállásának folyamatát. A könyvet olvasva hamar megértettem, miért könnyebbült meg az ismerősöm attól, hogy végül nem vágott bele egy hasonló mű megírásába. A Drognaplóból ugyanis erősen érződik, hogy szerzője két év szermentesség után még nap, mint nap szembesül a junkie évek utórezgéseivel és valahol a napló megírása is a lelki felépülés és a társadalomba való visszailleszkedés része. Ez azonban sokkal inkább előnye, mintsem hátránya a könyvnek, hiszen ettől válik az aktív szerfogyasztó periódus, a köztes évek munkamániája és a rehabilitáció időszakának taglalása egyaránt élettelivé. Az olykor kifejezetten sodró lendületű, a politoxikománia kiteljesedését szemléltető fejezetek között a filmvilágból ismert jövőbeli bevágások, a rehabilitációs intézet életének és belső szabályainak ismertetése segítenek megtörni a felfokozott tempót.
„A könyv egyes részletei a nyugalom megzavarására alkalmasak” olvashatjuk a borítón, amit annyival lehetne kiegészíteni, hogy talán nem is annyira a kiragadott részek, mint azok egy életúttá való összeállása zavarhatja meg inkább az olvasó nyugalmát. Az életút nagyon is képszerű és átélhető szemléltetésében pedig sokat segít, hogy Kubiszyn még a kételyekkel teli reszocializáció folyamatában írta meg a könyvet, ami neki is komoly kihívást jelentett. „Gyakorlatilag fejben anyagoztam… voltak olyan részek, főleg azok a kamaszkori emlékek – amikor mézesheteimet töltöttem a különböző anyagokkal –, amikor nagyon keményen előjött a sóvárgás” – fogalmazott a Drognapló megírásának körülményeiről. Egyes részeket talán túl intimnek is találhat az olvasó, például a gyermekkori sérelmek boncolgatását, a függőséggel járó életmód kendőzetlen feltárását, vagy éppen a Meztelen Ebédet idéző narkotikus elborulások jegyzeteit, de tagadhatatlan, hogy Kubiszyn életének e metszően őszinte ismertetésével az olvasó első kézből alkothat életszerű képet a súlyos függőség mélyrétegeiről, a befelé-, illetve az onnan kifelé vezető utak néhány variációjáról.
Kardos Tamás
drogriporter.hu
2011.12.29
